Újévi bejegyzés. Kicsit másképp.

Egy kicsit mindannyian törékenyek vagyunk.

Nem tudom honnan jutott eszembe ma reggel a blog. Ezer+1 éve nem írtam ide. Nem hagyott nyugodni a gondolat. A rendelések csomagolása közben is jöttek az emlékek,  kedvenc bejegyzések, melyiket kivel készítettem, kivel fotóztam, kinek az alapötlete volt, hogy milyen nagy lelkesedéssel kezdtem el 2011-ben, 10 éve. Olyan hihetetlen kimondani ezt a számot. Persze ez csak nekem fura. A 2019-es év már nagyon foghíjas volt. A 2020 pedig szinte teljesen üres. Szerettem a blogot írni. A munkákon keresztül kicsit lelki életet is éltem itt. Ha nem is mindig kimondva (leírva), de ha megnézek egy bejegyzést szinte látom, hogy akkor hol tartottam ... a cég, az életünk, hol voltunk épp, hova tartunk, ovisok vagy sulisok a gyerekek, épp mit csináltam. Aztán minden megváltozott. A családi kasszát kiegészítő, beismerem, néha kicsit megcsappantó hobbinak más feladatot kellett ellátnia. A megélhetésemet kellett biztosítania. Nincs már olyan, hogy vacak hónap, sovány negyed év. Nincs honnan kiegészíteni ami hiányozna. Ez pedig borzalmas lelki teher, amit biztosan sokan ismertek sajnos.

Volt költözés, volt munkatárstól búcsúzás, voltak ilyen olyan próbálkozásaim. Mindegyiket a kényszer szülte, a próbálkozások nem is igazán sikerültek. Végül mindig rá kellett jönnöm, hogy a megérzéseimet kell követnem. Azokra a termékekre kell koncentrálnom, amik a cég kezdete óta megvannak, amik a szívem csücskei és ha bemegyek a raktárba, eskü, hogy megsimogatok egy-egy fém keretet (direkt nem a gyönyörű textileket említem, a kötödésünk azokhoz, a "nem vagyok képes belevágni" sokaknak ismerős, no de egy fém keret ?! :) Sok változás történt és nem lenne ez gond, sőt! Kezdem belátni (annak ellenére, hogy sajnos fárasztó negatív tulajdonságom, hogy görcsösen ragaszkodom az állandósághoz), hogy a változásra szükség van. Felfogtam, hogy a fabtextil elfáradt kicsit, a blog is és én is. Nagyon jó lett volna egy kis alkotói szabadság, egy kis szünet, egy szusszanás, hogy legyen idő végiggondolni, hogy min kellene változtatni, milyen mértékben, milyen irányba. Irigylem azokat, akiknek van erre lehetőségük. Nekem és szerintem sokunknak esélyünk sincs erre. Ha mindez még nem lett volna elég, a 2020-as év megpróbálta megadni a kegyelemdöfést. A család és a munka megbillenése, a gyerekek egy hét itt egy hét ott  rendszere (nem tudom más hogy van vele, nekem 2 év után sem sikerült ezt megszoknom), a kiskamaszkorukból fakadó hétköznapi nehézségek, a tavalyi év okozta változások és édesapám halála szépen lassan kiszívtak belőlem minden erőt.

Ma reggel eszembe jutott a blog a semmiből. Valahol az agyam leghátsó csücskében pedig az újrakezdés gondolata motoszkált. Szeretem magamban (szerintem életemben először írom le ezt a két szót így együtt :D), hogy bármilyen szarság is történik velem, gyorsan átkapcsol az agyam és a megoldást kezdem el keresni. Addig nem vagyok hajlandó sopánkodni - úgy igazán - és összeomlani amíg tényleg, elvitathatatlanul be nem üt a krach. Nos, a tavalyi év utolsó hónapjaiban már ez a funkció sem működött. Próbáltam nem megijedni magamtól, csak vártam és vártam, hogy valami majdcsak lesz. Így most ennek a szikrának nagyon örülök, még ha nem is lesz belőle tűz egyelőre.

Hogy mit is akarok ezzel a bejegyzéssel? Magam sem tudom. Magyarázkodok talán magamnak és/vagy nektek. Neeem, tudom, azt nem kellene. Olyan jó lenne újra megtölteni a blogot élettel. Éppen dolgozok valamin és nem szeretném úgy folytatni holnap vagy pénteken a bejegyzéseket ennyi kihagyás után - mintha mi sem történt volna. Mert bizony történt. Sokan vagyunk nehéz helyzetben, sokan próbáljuk az alkotás erejével gyógyítani a lelkünket. Ha örömet okoz nektek, hogy időnként benéztek ide és láttok valami újat, szépet engem már az is elégedettséggel tölt el. De ha megvarrtok egy témát és ti is átélitek a boldogság és felszabadultság érzését, ahogy az alkotás során megszűnik az idő, ahogy belefeledkeztek a pillanatba, ahogy kis időre sikerül elengedni a kontrollt, akkor érzem igazán, hogy megérte az újrakezdés.

Nincs a fejemben B terv. Nincs multi, nincs más megoldás, nem vagyok hajlandó más lehetőségekre még gondolni sem. Ezt szeretném csinálni továbbra is. Varrni, alkotni, közös varrásokra járni, tanfolyamokat szervezni. Együtt. Veletek.

Nem tudom kérhetek-e ilyet ... hátha. Ha kicsit is ismerős a bejegyzés bármelyik mondata,  gondolata, ha megérintett amit írtam, ha a lelkedből beszéltem, kérlek hagyj egy megjegyzést nekem. Elég egy szó, egy hangulatjel, bármi. Szeretném azt érezni, hogy nem vagyok egyedül.



Megjegyzések

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. ❤️❤️❤️❤️❤️🥰🥰🥰🥰

    VálaszTörlés
  3. Nem vagy egyedül, nekem is hiányoznak a feltöltődős hétvégék, találkozások, kreatív rendezvények. Majdcsak eljön újra az az idő. Ölellek :)

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Drága Szilvi! Veled vagyunk, tudjuk, érezzük mi is amitől írtal 😕 Küldök egy nagy, hosszas, erős, billegős nagy ÖLELÉST neked!!! 🥰💋❤️ puszi, Anami

    VálaszTörlés
  6. Ölelés !!! Közös varrni akarok !!!!!

    VálaszTörlés
  7. Milyen érdekes ,h nekem itt még ez a kép van(egy régi alkotós korszakból).Szilvi nem vagy egyedül és szívesen ötletelnék veled ha van kedved😊és teljesen értem amit írsz.❤puszi Kata

    VálaszTörlés
  8. A szobában, ahol varrok mind ott vannak azok a táskák, neszik, képek, babák, amiket Veled, Veletek készítettem. Ebbe a szobába minden nap benézek és az apró tárgyakon keresztül találkozom Veled, Veletek.
    Így nem vagy egyedül és én sem, puszillak

    VálaszTörlés
  9. Minden szavaddal egyetértek. Sokan vagyunk ugyan ebben a helyzetben. Volt jó és volt rossz is bőven az életünkben, de az alkotni akarás mindig kirángat bennünket ( engem legalább is) a gödörből... Fel a fejjel, és újult erővel vágjunk neki ennek az évnek. Szilvi, alkoss és oszd meg velünk is. Várjuk! Egészségben, ötletekben és alkotásban Boldog Új Évet kívánok! Amy

    VálaszTörlés
  10. 🙋‍♀️ Tetszik amit te csinálsz, jó veled varrni! 🙋‍♀️

    VálaszTörlés
  11. Nagy ölelés Neked szívből és sok-sok szeretettel!! Kata ( Lélekvarrás)

    VálaszTörlés
  12. Hallgass a szívedre és varrjunk újra együtt!😊💖

    VálaszTörlés
  13. Sosem vagyunk egyedül az Úton! Sok erőt és kitartást kívánok a megújuláshoz! Szeretettel ölellek :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabásminták tárca/táska keretekhez

Ovis hátizsák - SK

Kártyatartó tárca - elkészítési leírás *** Card holder tutorial with metal purse frame